Farkasos lány

Nulladik rész avagy a prológus
posted on 2011. augusztus 9., kedd at 19:00 | 0 megjegyzés

Sam habozott. Teste feszültséggel teli volt, szinte tapintani tudtam volna a szikrákat, amelyek láthatatlanul pattogtak közöttünk. Hezitált, mérlegelte a helyzetet. Finoman a mellkasára helyeztem a tenyeremet, ezzel bizalmat szavazva neki. Sam nyelt egyet. Gesztenyebarna szemei az arcomat pásztázták, ameddig ujjaival a karomon vándorolt. Lehunytam a szemem, ahogy forró tenyere a nyakamra simult. Sam meleg lélegzete végig perzselte a sebeimet. Jobban hezitált, mint valaha. Felpillantottam mély, komoly szemeibe, amelyekben érzelmek sokaságát láttam kavarogni. Sam félt. Tudtam, hogy félt, mert magam is féltem, de emellett volt valamim, ami Samnek nem. A bizalom. Karommal közelebb húztam magamhoz, mellén nyugvó tenyeremet pedig felcsúsztattam a nyaka hajlatába. Sam remegve felsóhajtott. Forró lehelete párát képzett ajkaim körül. Ujjaimmal beletúrtam koromfekete üstökébe, miközben másik karomat is átemeltem válla fölött, hogy összekulcsolhassam azokat a nyaka körül. Sam zihált. Hallottam, ahogy az ereiben zubog a forrongó vér. Tekintete elhomályosult.
- Nem tudom, nem… - reszketett a karomban, miközben a fülembe suttogott.
- Nyugalom, Sam, nyugalom - válaszoltam neki elhalva. Sam remegve ölelte a derekamat. Nem féltem. Biztonságban éreztem magam. „ A Föld legbiztosabb pontja ”- jutottak eszembe az általa használt szavak. A legtökéletesebb hely.
- Nem, nem, nem, Em, nem tehetem meg… - mintha magát próbálta volna meggyőzni. Fölöslegesen. Tudtam, hogy fölöslegesen.
- Szeretlek, Sam…
Hát megtörtént.
to the top